Biztosan veled is előfordult már, hogy egy tömött buszon a nyakadba lihegett egy idegen vagy, hogy sorban állás közben akaratlanul is túl közel kerültél a másikhoz.
Ilyen helyzetekben az ember idegessé, feszültté válhat, főleg, ha nincs lehetősége arrébb állni.
Ez egy teljesen természetes reakció arra, hogy egy ismeretlen engedély nélkül behatol a személyes teredbe.
A kutatók különböző zónákra osztották fel ezt a teret.
Noha ezek az adatok kultúránként elég nagy eltéréseket mutatnak, nézzük, hogy nagy általánosságban milyen távolságok tartoznak a különböző zónákhoz:
• Nyilvános: 360 cm fölött – egy embercsoport és a személy között lévő ideális tér
• Társadalmi: 360-120 cm között – ideális távolság a személy és egy számára idegen ember között
• Személyes: 120-45 cm között – ami még kényelmes két személy között a munkahelyen vagy ismerősök körében
• Intim: 45-0 cm – csak a hozzánk nagyon közelálló családtagok és barátok jöhetnek ilyen közel, de ők is csak akkor, ha arra verbális vagy nonverbális engedélyt adtunk
A kutya személyes zónájának a nagysága függ:
Egy shiba inu például nem biztos, hogy olyan szinten igényli az összebújást, mint mondjuk egy labrador.
Persze ez erős általánosítás. Soha ne feledjük, hogy egy fajtán belül is vannak bújós és nem bújós egyedek.
Mindig vegyük figyelembe a saját kutyánk aktuális állapotát!
Ha tehát kéretlenül behatolsz a négylábú terébe, akkor ő testbeszédével finoman jelezni fogja, hogy neki most nincs ínyére a közeledés.
Ilyen jel lehet:
– direkt szemkontaktus ad
– leengedi a füleit
– elfordítja a fejét
– megnyalja a száját
– lelapítja a füleit
– kimozudul a szituációból
Ha ezek a finom jelzések nem állítják meg a „betolakodót”, a kutya egyértelműbb jeleket fog alkalmazni.
Ilyen lehet többek közt:
– otthagyás
– morgás
– vicsorgás
– legvégső esetben pedig az odakapás.
Lehet szó akármilyen jámbor kutyáról, egy állat elsősorban mindig az adott szituációra reagál.
Ha nem hagysz neki más választási lehetőséget, tovább provokálod, vagy olyan helyzetbe kényszeríted, amiből nem lát kiutat, cselekedni fog.
Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy soha többé ne szeretgesd meg a kiskutyádat, ha igényed van rá.
Az írás célja pusztán gondolatébresztés, és a kutyák működésének jobb megismerése.
Ha megmutatod kutyuskádnak, hogy érted, mit szeretne közölni, valamint tiszteletben tartod, hogy nem feltétlenül akar részt venni az adott cselekményben, akkor nem csak a vezetői pozíciódat erősíted, hanem a kapcsolatotokat is.
Jobban fog bízni benned, mert tudni fogja, hogy történjék bármi, te érted a jelzéseit, és tiszteletben tartod a személyes terét, sőt ezt a többi embernek is elmagyarázod.
