Nemrég nálam vendégeskedett egy kutyus aki reaktív. Így első kézből kaptam emlékeztetőt arról milyen is az élet a nagyvárosban egy reaktív kutyával.
Nem elég tudni és rengeteget gyakorolni:
És ezek még csak a
tréningezni valók és a menedzsment.
De ennek van egy olyan része is amire nincs ráhatásom. Ez pedig a többi ember és azok kutyái.
Az akinek nincs reaktív kutyája, el sem tudja képzelni, hogy miért nem jó ha az ő „nembánt” kutyája odajön az enyémhez, hiszen az övé barátságos. (A helyes ismerkedésről bővebben itt olvashatsz)
Számára ez természetes mert nem látja mennyi kitartó munka van az mögött, hogy az én reaktív kutyám már nem ordít torka szakadtából csak mert meglátta a másikat 15 méterről.
A másik gazdi nem érti, hogy a messziről jólneveltnek tűnő kutya arra még nem áll készen, hogy ismerkedjen főleg nem úgy, hogy a másik kutya lerohanja.
Nem érti, hogy már egy ilyen eset mennyire vissza tudja dobni egy reaktív kutya tréningjét.
És akkor még nem beszéltem:
… és még holnapig sorolhatnám.
Az első pár sétánkon saját bőrömön tapasztalhattam, hogy milyen az amikor egy nagy testű kutya előadja a „műsort”.
A séta a másodperc tört része alatt változhat át egy akár veszélyes helyzetté és neked azonnal reagálnod kell. Tudnod kell, hogyan manőverezd a kutyát, hogy kezeld a pórázt, hogyan cselekedj. És nincs két egyforma helyzet azt garantálom.
Reaktív kutya olyan mint egy időzített bomba. Soha nem tudhatod mikor és minek a hatására robban. Lehet ismerni a kutyát és a legváltozatosabb tréning és menedzsment technikákat de teljesen akkor sem lehet mindenre felkészülni.
A közös sétáink során nem csak a környezetet és a kutyát kellet figyelnem hanem saját magamat is. A légzésemet és azt, hogy érzem magam odabent:
Ezek az érzések és kérdések cikáztak a fejemben. Addig üldöztek míg már kezdtem teljesen elveszteni a kontrollt.
Majd hirtelen csend lett a fejemben. Megértettem, hogy attól, hogy szétstresszelem magam még ugyanúgy meg fog jelenni a másik kutya előttünk.
Hogy bármennyire is elővigyázatos vagyok nem tudok mindent irányítani.
Fel lehet készülni, gyakorolni, tréningezni de a való életben néha úszni kell az árral és bízni abban, hogy amikor kell, fogom tudni kezelni a helyzetet.
Nem hiába, a kutyák nagyon komoly tanító mesterek.
Az egész egy folyamat amiben napról napra fejlődik az ember és kutyája egyaránt.
A legfontosabb amire emlékeztetett ez a pár nap, hogy:
Szóval egy reaktív kutyával a városban nem könnyű az élet.
Ha te is ebben a helyzetben vagy akkor hadd mondjam el, hogy tudom min mész keresztül és elképesztő büszke vagyok rád.
